KESUDIÓ: egy Amerikában őshonos fa magja, könnyű felismerni görbe formájáról. Kellemesen puha, ize a manduláéhoz hasonlit, de sajnos igen drága.
FÖLDIMOGYORÓ: A hüvelyesek közé tartozik, általában piritva és sózva kapható. Húgysav képző hatása miatt nem tanácsos mértéktelenűl fogyasztani, hiszen hozzájárulhat a köszvény és a reuma kialakulásához.
A MOGYORÓ: nálunk vadon terem, a Földközi-tenger környékén termesztik is. Ha hosszan tároljuk, kissé avas lesz az ize, ezért a csomagolás felbontása után minél hamarabb fogyasszuk el. Hogy megelőzzük az alacsony vérnyomást, tegyünk belőle a reggeli müzlinkbe.
MANDULA: édes és keserű változatban létezik. A keserűmandulából folyadékkal érintkezve mérgező kéksav válik ki, amely sütés hatására legnagyobbrészt elillan. Manapság keserűmandula-aromával helyettesithetjük.
PARADIÓ: nagy, kemény, görbe magja van, vörösesbarna, puha héjjal. Fehérjéje különösen értékes, egy brazil szólás szerint 2 dió 1 tojásnak felel meg. Nálunk ritkábban kapható.
PEKÁNDIÓ: kivűlről sima, magja és ize a vele rokonságban álló dióéhoz hasonlit. Nálunk ritkábban kapható.
FENYŐMANDULA: a piniafenyő magja, olyan értékes és izletes, mint a kesudió vagy a friss mandula. Olaszországban mártást készitenek belőle és tésztával kinálják. Nálunk nem kapható.
PISZTÁCIA: zöld szine miatt főként diszitésre használják. Izét a finomabb konyhákban nagyra értékelik. Sajnálatos módon ennek megfelelően drága is.
DIÓ: ugyanolyan jótékony hatású, mint a mogyoró. Tisztitva kevésbé tartós, mint héjastul. Jellegzetes erős iz árulkodik arról, ha megavasodott és többé már nem fogyasztható.
Bejegyzések
0 comentarii:
Megjegyzés küldése